Japán:

kieru hikoukigumo bokutachi wa miokutta
mabushikute nigeta itsudatte yowakute
ano hi kara kawarazu
itsumademo kawarazu ni irarenakatta koto
kuyashikute yubi wo hanasu

ano tori wa mada umaku tobenai kedo
itsuka wa kaze wo kitte shiru
todokanai basho ga mada tooku ni aru
negai dake himete mitsumeteru

kodomotachi wa natsu no senro aruku
fuku kaze ni suashi wo sarashite
tooku ni wa osanakatta hibi wo
ryoute ni wa tobidatsu kibou wo

kieru hikoukigumo oikakete oikakete
kono oka wo koeta ano hi kara kawarazu itsumademo
massugu ni bokutachi wa aru youni
watatsumi no youna tsuyosa wo mamoreru yo kitto

ano sora wo mawaru fuusha no hanetachi wa
itsumademo onaji yume miru
todokanai basho wo zutto mitsumeteru
negai wo himeta tori no yume wo

furikaeru yaketa senro oou
nyuudougumo katachi wo kaetemo
bokura wa oboete ite douka
kisetsu ga nokoshita kinou wo

kieru hikoukigumo oikakete oikakete
hayasugiru aizu futari waraidashiteru itsumademo
massugu ni manazashi wa aru youni
ase ga nijindemo te wo hanasanai yo zutto

kieru hikoukigumo bokutachi wa miokutta
mabushikute nigeta itsudatte yowakute
ano hi kara kawarazu
itsumademo kawarazu ni irarenakatta koto
kuyashikute yubi wo hanasu

Magyar
(Opening Verzió)

Figyeltük, ahogy a repülõk nyoma eltûnik a fejünk fölül.
Olyan vakító volt, ahogy eltûntek és úgy sajnálom, hogy elengedtük egymás kezét.
Van egy elérhetetlen hely, mely még mindig oly messze van,
oly messze, hogy csak bámuljuk, egy eltitkolt vágyakozással.
A gyerekek a nyári sínek mentén sétálnak,
szárnyaló reményeket, szorítva két kezükben.
Kergettük és kergettük a repülõk eltûnõ nyomát,
Semmi sem változott azóta, mióta azon a napon, erre a hegyre feljutottunk.
Maradjunk együtt örökre...
...és akkor biztos megõrizzük a tenger erejét.

(Összefoglaló rész)
Ending:

Figyeltük, ahogy a repülõk nyoma eltûnik a fejünk fölül.
Olyan vakító volt, ahogy eltûntek...
És én mindig is gyenge voltam.
Mint azon a napon, és mint mindig máskor is.
Elengedtem a kezed, sajnálva, hogy már nem maradhatunk úgy.
Habár az a madár még mindig képtelen rendesen repülni,
egynap majd megtanulja érzeni a szelet.
Van egy elérhetetlen hely, mely még mindig oly messze van,
oly messze, hogy csak bámuljuk, egy eltitkolt vágyakozással.
A gyerekek a nyári sínek mentén sétálnak,
mezítelen talpukat mutatva a szélnek.
Messze vannak már a fiatalságunk napjai.
Szárnyaló reményeket szorítva két kezünkben.
Kergettük és kergettük a repülõk eltûnõ nyomát,
ezen a hegyen túljutva, pont, mint azon a napon,
remélem képesek leszünk õszinték maradni örökké
és biztosan megõrizni e hatalmas erõt.